Egy gyermekről és a rámosolygó piros almáról szól ez a kedves vers.
EGYSZER ÉN A KIRAKATBAN
Egyszer én a kirakatban
olyan almát láttam:
mikor néztem, rám nevetett
pirosan és bátran.
Van nekem is egy kis almám,
szomorú, nem bátor,
mint a kicsi kutya, hogyha
elviszik anyjától.
Lehet, hogy csak gyerekalma,
s vágyik még a fára:
ringatgassa, altatgassa
édesanyja ága.
Szél fürössze, nap törölje,
s hogy ne fázzon éjjel:
szálljon hozzá egy jó csillag,
s takarja be fénnyel.
Alma, alma, bárcsak mostan
olyan csuda esne:
az én almám nem is alma,
piros labda lenne!
Fölhajítanám a plafonra,
a falakra szállna -
bárcsak olyan alma volna,
hogy labdává válna!
De ha aztán megint alma
lenne, azt szeretném:
előbb játszadoznék véle,
azután megenném!
